A FussRábaköz zarándokfutása Tihanytól Lébényig

Május 24-én hajnali 3 órakor megszólalt az ébresztő Csornán – nem egy átlagos nap kezdődött a FussRábaköz csapat számára.

Tizenkét elszánt futó indult útnak a kisvárosból, majd Pápánál további két társuk csatlakozott hozzájuk, hogy együtt álljanak meg 5:45-kor a Tihanyi Bencés Apátság előtt. A 14 fős csapat izgatottan, örömmel és egy kis félelemmel várta, hogy megkezdje 172 kilométeres zarándokfutását a Szent Jakab-úton.
A félelem azonban hamar elszállt, amikor a főapát áldásával útjára indította a csapatot. Így vette kezdetét ez a különleges, lelki utazás, ahol a test és a lélek egyaránt próbára tétetett.

A szervezés gördülékenységét Tibi, Seta és Seta fia biztosították – köszönet illeti őket, hiszen minden váltóponton pontosan várták a futókat, és figyelmükkel levették a terheket a vállakról. Az út során változatos tájak, kihívást jelentő terepviszonyok – szintek, homok, sár és sokszor derékig érő gaz – tették próbára a csapatot, de ezek egyben különlegessé és misztikussá is varázsolták a zarándoklatot. A komfortzónát otthon hagyva, mindössze egy futózsákkal folyt az út.

Útközben újabb FussRábaközös csapattagok csatlakoztak a különböző szakaszokon, így volt, hogy már több mint húszan haladtak együtt a Szent Jakab útján – köszönet minden résztvevőnek, aki velük tartott.

Az előre nem látott csúszások miatt jelentős időhátrányba kerültek, de az élmény minden percért kárpótolt. Éjfélkor érkeztek meg a Pannonhalmi Bencés Főapátsághoz, ahol Márk OSB perjel atya nyitotta meg előttük a főkaput, és fogadta őket a bazilikában. Koszosan, fáradtan, testileg és lelkileg kimerülten érkeztek – mégis megújulva távoztak: az atya áldásával új erőt kaptak az előttük álló 60 kilométerhez.

Ezután következett a kihívásokkal teli éjszakai szakasz – Győrújbarát felé vezetett az út, majd a Nyúli „Mount Everest” következett sötét erdőn keresztül. Hajnali 4 órára érkeztek meg Győrbe, ahol a csípős, 3-4 fokos hideg újabb próba elé állította a csapatot. A deres fű és a derékig érő növényzet tovább nehezítette a haladást.

Reggel 6 órakor már a töltésen jártak, a nap első sugarai pedig elkezdték felmelegíteni őket – nemcsak testileg, hanem lelkileg is. A Lébényi vadászháznál frissítő – banán és víz – várta őket, amiért hálás köszönet jár. Innen már látszott a cél: a Szent Jakab templom.

Az utolsó 5 kilométeren még az órájuk is lemerült, de ez már mit sem számított. A célba érve ott álltak a Szent Jakab templom előtt – élő valóságában. Lébény város polgármestere elismerő szavakkal fogadta a csapatot, a templomban pedig Erzsike várta őket szeretettel és névre szóló tanúsítvánnyal, amely igazolta: teljesítették a Szent Jakab zarándokutat.

„Az igazi út mindig ott kezdődik, ahol az ember megérkezik önmagához, és kész elindulni önmagáért.”

Ez a nap és ez az út nemcsak fizikai teljesítmény volt, hanem egy mély lelki megtapasztalás, közösségi élmény és önmagunkhoz való megérkezés. A FussRábaköz csapata bebizonyította, hogy az akarat, a hit és az összetartás hegyeket képes megmozgatni – vagy épp lefutni.