A csornai sakkozó világsikere

A csornai Élő István képviselte vármegyénket Montenegroban, Petrovac városában megrendezett harmadik Látássérültek Egyéni Sakk Világbajnokságán.

A Fradi-sörözőben, 1984-ban egy rock koncert alkalmával kapta a Castró becenevet Élő István, akivel már a verseny előtt beszéltünk, és nagyon szurkoltunk neki.

A megmérettetésen 13 országból érkezett 36 versenyző közül István az egész versenyt tekintve a hatodik, senior 50+ kategóriában pedig a második lett.

Élő István több, mint négy évtizede, 1979-ben csornai színekben kezdett sakkozni, négy éve a sárvári sakkcsapatnál játszik NB II.-ben. Összemérte tudását fiatal korában olyan neves sakkozókkal, mint a Polgár lányok, vagy Mádl Ildikó, akik olimpiai bajnokok lettek.

István látásával gyerekkora óta voltak gondok, de valószínűleg a cukorbetegség szövődményeként lett hivatalosan látássérült 2017-ben. A sakkozónak egy éve volt egy sztrókja, és abba akarta hagyni a játékot, azonban megfogadta dr. Czumbil Norbert neurológus szakorvos tanácsát.

– A Doktor Úr beszélt rá, hogy folytassam a sakkot, mert jót tesz az agyamnak, a gondolkodásomnak, mindennek.

Így nyolc hónap kihagyás után, felkészülés nélkül indult el először a sakkozó a tavaly májusi, országos Parasakk Magyar Bajnokságon Budapesten.

–  Nem könnyű kijutni ezekre a versenyekre. Összetettben holtversenyben harmadik lettem, a látássérültek között pedig második, így sikerült biztosítani a helyemet. Már az is megtiszteltetés volt számomra, hogy szóba került a nevem – kezdte szerényen Élő István.

él

Emlékezetes, döntetlen játszma zajlott Élő István (balra) és a világbajnok magyar versenytárs Zámbó Zoltán között.

Ezzel a sakkozó vállalta a tatai edzőtáborokat, a felkészítő versenyeket, találkozókat, majd a 2025. évi csapatversenyeket, például a látássérült parasakk olimpián való részvételt.

–  45 éve sakkozok, de olyan versenyzők vettek körül, akik már több évtizede játszanak a látássérültek között – mondta el a versenyző, akitől megtudtuk, hogy a látássérült sakknak speciális szabályai vannak, amelyeket elsajátítani nem volt könnyű feladat.

Beavatott minket abba, hogy például ő oroszul tanult annak idején, de a versenyen németül kell bemondani a lépéseket az ellenfélnek, és az ő lépésit is német nyelven kell visszamondani. Tehát jól be kell gyakorolni a kifejezéseket, mert ha az ember rosszul mondja be, vagy sokat téveszt, akkor elveszti a partit.

Kérdeztük további terveiről is Istvánt:

– A Jóistentől kaptam egy esélyt, és szeretnék élni vele, mind a normál sakkban, mind a látássérültek között. Januártól már kezdem a felkészülést a jövő évi, májusi országos parasakk bajnokságra, valamint júniusban lesz Szerbiában a látássérültek sakkcsapat olimpiája. A csapatba való bekerülésemet ezzel a jó eredményemmel én is bebiztosítottam. Úgy néz ki, ott van a helyem – mondta el hangjában lelkesedéssel Élő István, Castró, a kiváló csornai sakkozó.

A sakkozót lenyűgözte a gyönyörű ország, ahol járt.